A kiterjedt üveg- vagy tükörfelületek “vakfoltot” jelentenek a repülő emlősök “radarán”, akadálytalannak érzékelik az útvonalat
– magyarázta Stefan Greif, a Science tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője, a müncheni Max Planck Madártani Intézet tudósa.
A denevérek ultrahangok segítségével érzékelik az útjukba eső tárgyakat, így találnak nappalra pihenőhelyet, így kutatnak táplálék után. Repülés közben hangot adnak ki, majd figyelnek a visszhangra, hogy elkészítsék a környék “hangzó térképét”.
A természetes akadályok, az erdő fái visszhangozzák valamennyire a denevérkiáltást, a függőleges, tükröződő felületek azonban – úgy tűnik – becsapják őket, azt hiszik, hogy útjuk akadálytalan, így belecsapódhatnak az üvegfalakba.
A függőleges felületek úgy verik vissza a hangot, hogy azt nehéz érzékelniük, ezért nő a becsapódás veszélye
– mutatott rá Gareth Jones, a Bristoli Egyetem ultrahang-specialistája, aki nem vett részt a kutatásban.
A repülő emlősök sima, függőleges felületekkel nem nagyon találkoznak a természetes élőhelyükön, a vízszintes felületeket viszont ismerik, a vízhez közel merészkednek, hogy igyanak belőle.
A kutatók a közönséges denevér (Myotis myotis) repülését tanulmányozták sötét alagútban: fémtáblát helyeztek el az alagútban függőlegesen és vízszintesen is, majd figyelték, mi történik. Huszonegy állatból 19 ütközött a függőleges táblának legalább egyszer, a vízszintesnek egyik sem. Egyetlen denevér sem sérült meg a kísérletek alatt.
A tanulmány magyarázatot ad arra, miért találnak az épületek közelében sebesült vagy elpusztult denevéreket.
Azt javasolják, a repülő emlősök vándorlási, táplálékkereső útvonalán ne építsenek ilyen felületek borította épületeket. A denevérek a világ szárazföldi emlőseinek egyötödét teszik ki, a leginkább veszélyeztetett fajok közé számítanak.
Borítókép: Pixabay / Salmar, Forrás: MTI
Szólj hozzá!